Hangtalanul
Nem vagyok szónok, sem híve a szónak,
Pátoszos beszéd nem terem énnekem,
Rímeim hagyom csak az utókornak,
Dalolja más el elárvult énekem.
Gondolataim, kusza szénaboglya,
A némaságot zengem fel az égre,
Béna nyelvemnek vagyok örök fogja,
Esélyem sincs tán a tiszta beszédre.
Csupán a betűk őrzik érzéseim,
Magamnak teszem csak fel kérdéseim,
Ám válasz helyett a csendbe öltözöm.
Kik életüket emberek közt élik,
Mindenki nyelvét könnyedén beszélik,
Egyszer majd talán közéjük költözöm.
Soltszentimre, 2006. február 9-10.(IRODALMI RÁDIÓ, 2006. június)
Hallgassa
meg a verset Pintér Lilla előadásában!
A hangfelvétel az
Irodalmi Rádió
stúdiójában készült.