Kunsági homokon

Tarka képzeteim tere a táj,
Álmokat rejt a Kiskunság pora,
Púpos alakként görnyed a határ,
Homokját a szél görgeti tova.

A halmok felett délibáb remeg,
Fűcsomók szálain napfény zenél,
A távolból boróka integet,
S árvalányhajas, kócos tünemény.

A zuzmó között fürge gyík szalad,
Forró talajon itt-ott bogarak,
Az élet él e szikkadt világban.

Mondják, itt lesz a magyar Szahara,
Lehetetlen, gondoltuk valaha,
S csodát láthatunk majd egy virágban.

Soltszentimre, 2005. augusztus 22.

(LYRA Irodalmi Antológia, 2006. június)
(IRODALMI RÁDIÓ, 2006. február)

Hallgassa meg a verset Mészáros Zoltán előadásában!
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült.